12. osztály – Szóképek, alakzatok, gondolatalakzatok irodalmi példákkal
A stíluseszközök (stilisztikai eszközök) olyan nyelvi megoldások, amelyekkel az író hatásosabbá, kifejezőbbé teszi szövegét. Az érettségin a szövegértés és a műelemzés feladatokban is szükséged lesz rájuk.
Jelentésátvitelen alapuló eszközök — a szavak nem a szó szerinti értelmükben szerepelnek.
Két dolog közötti hasonlóság kifejezése kötőszóval (mint, akár, olyan mint).
„Mint oldott kéve, széthull nemzetünk”
— Tompa Mihály: A gólyához
Két dolog azonosítása kötőszó nélkül a hasonlóság alapján.
„Szívemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája”
— Petőfi Sándor: János vitéz
Az azonosítást ige fejezi ki: a cselekvés más jelentéskörből származik.
„Alig hallottam, sorsomba merülten, / hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.”
— József Attila: A Dunánál
Élettelen dolgoknak vagy elvont fogalmaknak emberi tulajdonságot adunk.
„Mint az őrült, ki letépte láncát, / Vágtatott a Tisza a rónán át”
— Petőfi Sándor: A Tisza
Különböző érzékterületek összekapcsolása egyetlen képben.
„Egy kirakatban lila dalra kelt / Egy nyakkendő”
— Tóth Árpád: Körúti hajnal
Néváltás: a fogalmat egy vele érintkező másik fogalommal helyettesítjük.
„Az egész ország gyászolt azon a napon”
— (ország = az ország népe)
A metonímia altípusa: részt mondunk egész helyett, vagy fordítva.
„Minden lélek legyen az Úrnak ajánlva”
— (lélek = ember)
Elvont fogalom megjelenítése következetesen végigvitt képben (kiterjesztett metafora).
„Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van”
— Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
A hangzás eszközei — a szöveg zeneiségét, hangulati erejét adják.
Egymást követő szavak azonos hanggal (betűvel) kezdődnek.
„Bús donna barna balkonon / mereng a bíbor alkonyon”
— Babits Mihály: Messze... messze…
A szó hangalakja utánozza a jelölt hangot.
„Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, / Nagyot koppan akkor, azután elhallgat”
— Arany János: Családi kör
A szó hangalakja nem utánoz konkrét hangot, de hangulatot sugall.
„Csillog-villog drágakő”
— (népdal)
Az ismétlés és felsorolás eszközei — a szöveg szerkezetében hatnak.
Szó vagy szókapcsolat ismételt használata nyomatékosítás céljából.
„Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!”
— Babits Mihály: Ősz és tavasz között
Egymást követő sorok/mondatok ugyanazzal a szóval kezdődnek.
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülőhazám…”
— Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Azonos mondatrészek (jelzők, határozók stb.) sorolása.
„Sem utódja, sem boldog őse, / Sem rokona, sem ismerőse / Nem vagyok senkinek”
— Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse…
A felsorolás tagjai egyre erősebb jelentésűek.
„Sír az út, sír a mező, sír az egész világ”
— (népi fordulat)
A gondolat szintjén ható eszközök — ellentéten, túlzáson, kérdésen alapulnak.
Egymással szembeállított fogalmak, gondolatok.
„Habár fölűl a gálya, / S alúl a víznek árja, / Azért a víz az úr!”
— Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger
Egymásnak ellentmondó szavak összekapcsolása egyetlen kifejezésben.
„...hogy szeretlek, te édes mostoha!”
— József Attila: Óda
Látszólag önellentmondó állítás, amely mélyebb igazságot rejt.
„Ki szelet vet, vihart arat”
— (bibliai eredetű szólás)
A valóság szándékos nagyítása vagy kicsinyítése.
„Lánc csörg minden kézen, csupán a / Magyar kezében cseng a kard”
— Petőfi Sándor: Európa csendes, ujra csendes…
A kisebbítés, tagadás révén való állítás (az ellenkezőjét tagadjuk).
„Nem csekély dolgot kívánok”
— (klasszikus retorikai fordulat)
Kérdés formájú kijelentés, amelyre nem várunk választ.
„Nem látod, Árpád vére miként fajul? / Nem látod a bosszús egeknek / Ostorait nyomorult hazádon?”
— Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz
Az ellenkezőjét mondjuk annak, amit gondolunk — a szövegkörnyezet leplezi le.
„Ó, ti boldog, boldog jobbágyok!”
— (irodalmi irónia-toposz)
Szépítő, enyhítő kifejezés kellemetlen vagy tabu dolog helyett.
„Elköltözött az élők sorából”
— (irodalmi közhelyfigura)
Ne csak szóképet írj, hanem pontosan: metafora, megszemélyesítés stb.
Idézd a szövegből a példát, majd írd le a hatását — mit fejez ki, milyen hangulatot teremt.
A leggyakoribb kérdés: metafora, hasonlat, megszemélyesítés, alliteráció, ellentét, költői kérdés.
Egy szövegrészben több eszköz is működhet egyszerre — mutass rá az együtthatásukra.
