Kötőjel, különírás, kis- és nagybetű — a földrajzi nevek a magyar helyesírás legszövevényesebb területe.
A földrajzi neveknél három kérdés keveredik: kötőjellel vagy külön írjuk-e a tagokat (Duna-part, de Váci utca), mi történik az -i képzős alakkal (budapesti, dél-amerikai), és mikor marad nagybetű a képzett alakban.
Öt szabály lefedi a leggyakoribb eseteket.
Ebben a sorrendben nézd végig, és mindig tudni fogod a helyes alakot.
Az -i képzőt kötőjel nélkül kapcsoljuk, és az alak kisbetűs lesz.
A part, hegy, tó, óceán, sziget típusú utótagot kötőjellel kapcsoljuk a tulajdonnévhez.
A kötőjel megmarad; a közszói, melléknévi és égtáji tagok kisbetűre váltanak. A tulajdonnévi előtag viszont nagybetűs marad: Duna-part → Duna-parti.
Önállóan kisbetűsek (délen, északra), tulajdonnév részeként nagybetűsek és kötőjelesek.
Az utca, tér, út, megye kisbetűs és külön áll; az -i képzős alakban a tulajdonnévi rész nagybetűs marad.
Balra a hibás, jobbra a helyes alak.
* Mondat elején természetesen nagybetűvel kezdjük: Velencei-tavi kirándulás.
Teszteld magad! Melyik a helyes alak?
Melyik a helyes?
A Hector szövegellenőrző a tulajdonnevek írásmódját is figyeli.
Szövegellenőrző megnyitása
