A leggyakrabban eltévesztett magyar szavak — némelyik pár mindkét tagja létezik, csak épp mást jelent.
Két külön csapda van. Az egyik: szópárok, amelyeknek mindkét tagja létezik, csak mást jelent (egyelőre — egyenlőre, helyiség — helység). A másik: szavak, amelyeket a kiejtés csal el (muszáj, lesz, mindjárt) — ezeknek csak egy helyes írásmódjuk van.
Itt nem az a kérdés, melyik a helyes, hanem hogy melyiket akarod mondani.
= most még, ez idő szerint
„Egyelőre nem tudok válaszolni.”
= egyenlő méretűre
„Egyenlőre vágja a tortaszeleteket.”
= szoba, terem
„A raktár egy hideg helyiség.”
= település (falu, város)
„A helység neve: Pusztaszabolcs.”
= erőfeszítés, vesződség
„Megérte a fáradságot.”
= kimerültség
„Ledöntött a fáradtság.”
= levonható következtetés
„A mese tanulsága: ne bízz a farkasban.”
= tanúskodás, bizonyságtétel
„Tanúságot tett mellette.”
A kiejtés csal — balra a hibás, jobbra a helyes alak.
A muszáj a német „muss sein” kifejezésből ered — semmi köze az ly-os szavakhoz, ezért írjuk j-vel.
Teszteld magad! Melyik a helyes alak?
Melyik a helyes?
A Hector szövegellenőrző az ilyen tévesztéseket is jelzi.
Szövegellenőrző megnyitása
