Hector · Magyar nyelv
A nyelv függőleges, társadalmi tagolódása: szaknyelv, hobbinyelv, diáknyelv, szleng és argó.
Csoportnyelv
Egy foglalkozáshoz, szakmához vagy tudományághoz kötődő csoportnyelv (orvosi nyelv, nyomdászok nyelve). Főleg szókincsében tér el a köznyelvtől: szakszavakat (műszavakat) használ.
Mire való? A szakma fogalmait pontosan, egyértelműen, mellékértelem nélkül nevezi meg.
Csoportnyelv
Egy közös érdeklődésű, szabadidős csoport (vadászok, horgászok, futballrajongók, kártyások) sajátos nyelve. Közel áll a szaknyelvhez, ezért gyakran annak is nevezik.
Mire való? A közös időtöltés dolgait gyorsan, pontosan nevezi meg, és jelzi, hogy a beszélő a csoporthoz tartozik.
Csoportnyelv
Egy nagyobb társadalmi réteg nyelvváltozata, amelyet a csoportnyelveknél szélesebb körben használnak (például a munkások vagy az ifjúság nyelve). Csak a szókincs kis részében tér el a köznyelvtől.
Mire való? Kifejezi, hogy a beszélő egy nagyobb társadalmi réteghez (például a fiatalokhoz) tartozik.
Rétegnyelv
Az általános és középiskolás diákok által kitalált, használt és folyton bővített szleng. Főleg az iskola és a diákélet dolgait nevezi meg sajátosan, gyakran tréfásan.
Mire való? Játékos, humoros beszéd, amely erősíti a diákok összetartozását.
Rétegnyelv
Bizalmas, kötetlen, gyakran tréfás beszédmód, amely kis, összetartó közösségekben születik; a széles körben ismert szlengszavak alkotják a közszlenget. Szókincse részben az argóból táplálkozik: a „kajál” vagy a „balhé” eredetileg tolvajnyelvi szó volt, ma szinte mindenki ismeri.
Mire való? Erősíti az összetartozást, színessé és lazává teszi a beszédet; nem titkosít, a közszleng szavait szinte mindenki érti.
Rétegnyelv
A bűnözők csoportnyelve (szakszlengje). Egyrészt a bűnöző „szakma” szavait tartalmazza, másrészt mindennapi dolgokat is sajátosan nevez meg. Régen titkos nyelvnek tartották, a mai szlengkutatók szerint azonban nem titkosít: a kívülállók egyszerűen nem ismerik. Sok szava később a szlengbe, onnan a köznyelvi bizalmas beszédbe is átkerült.
Mire való? A csoporthoz tartozást jelzi, és a bűnöző „szakma” dolgait nevezi meg; a hagyományos felfogás titkosító szerepet is tulajdonít neki.
